D. V. – anya

A dúla, azaz Te, számomra azt a fajta lelki támogatást nyújtottad, amire az első gyermekét váró tudatlan kismamának szüksége van az első hónapoktól egészen a szülésig. Rengeteg kérdés felmerül ilyenkor a kismamákban, rengeteg félelem és aggodalom is a folyamattal (terhesség) és a szüléssel kapcsolatban, ami teljesen elbizonytalanítja az egyébként magabiztos nőket is. Sajnos dúla hiányában az internet az, amire leginkább támaszkodnak a kismamák, mert ugye minden kérdéssel a nőgyógyászt és a szülésznőt sem lehet terhelni, mert rajtunk kívül még rengeteg más dolguk is van. Az internet viszont nagyon sok mindenben nem segít, nem ad választ mindenre, nem úgy adja a választ, hogy az személyre szabott legyen, sokszor nagyon bonyolult szövegekkel írja le, amit a személyes találkozók alkalmával mi meg tudtunk könnyedén beszélni.

Részemről az a tudat, hogy Téged bármikor hívhattalak vagy írhattam Neked a terhesség alatt, még ha apróságokról is volt szó, nyugalommal töltött el. Ha nem lettél volna, valószínűleg nem mertem volna megkérdezni senkitől sem, és elveszettnek éreztem volna magam. Az, hogy átbeszéltük előre, hogy a szülés alatt milyen folyamatok vannak és, hogy mi az a “viselkedés” , ami a szülés alatt természetes, plusz még a jelenléted, sokkal könnyebbé tették számomra a szülés folyamatát. Az, hogy amikor láttad, hogy kicsit megrekedtünk, javasoltál egy változtatást, az én esetemben, a kádat, újra meglendítette a szülés előrehaladását. Ez a törődés, plusz az, hogy a férjem sem érezte magát tehetetlennek, mert mondtad neki, hogy mit csináljon, nagyon nagy segítség volt. Annak ellenére, hogy volt szülésznőm, sajnos ő nem sokat tudott bent lenni a vajúdás alatt, de nem is volt rá szükség, mert Te már átéltél pár szülést és nekem megnyugtató volt, hogy biztosan felismerted volna ha rohanni kellett volna érte.

Ezen kívül nekem nagyon jó érzés volt, hogy amint bementünk a kórházba, végig ott voltál mellettem, még akkor is, amikor a férjem nem jöhetett be velünk az első pillanatokban. A szülés után pedig, amíg engem elláttak, nagyon örültem, hogy a Te kezedben lehetett a kislányunk, nem pedig egy idegenében.

Az is nagyon fontos volt, hogy a vajúdás beindulásakor beszéltünk telefonon és mindig el tudtam mondani mit érzek, milyen hosszúak a fájások és mennyi ideig tartanak. Ha akkor nem lett volna kihez fordulnom, akkor valószínűleg bementünk volna már reggel a kórházba, holott a szülés csak éjjel indult meg. Ki tudja mennyi időt kellett volna a kórházban lennem, mire rendesen beindul a folyamat egy idegen helyen… Így meg, még volt időm szépen nyugodtan letusolni, hajat mosni, az utolsó dolgainkat is bepakolni és abszolút nem izgultam, csak vártam, hogy erősödjenek és sűrűsödjenek a fájások. Ennek köszönhetően a kórházba érkezés már nem lasított le semmit, szerencsére, szinte azonnal kaptunk is szülőszobát.

Azt a fajta lelki támaszt és nyugalmat kaptam tőled, amitől sokkal könnyebb lett a szülés folyamata, sokkal könnyebb volt az “elengedés”, nem feszengtem, csak a feladatra koncentráltam. Úgy éreztem magam, mint egy háborítatlan burokban, amit Te és a férjem őriztek.

D. V. – anya