N. Zs. – anya

Második gyermekem születéséhez nemcsak szülésznőt választottam, hanem dúlát is. Fontos volt számomra, hogy ismerjem azt az orvost és szülésznőt, akik a szülésemet kísérik, mert nem akartam a szülőszobán idegen arcokat magam körül. Gátvédelemben szerettem volna szülni, ez volt a legfontosabb dolog, amit a szülésznőtől vártam. Mellette  azonban szükségem volt valakire, aki nem tagja az egészségügyi személyzetnek, hanem “civil” – mint én, mégis érti és érzi azt, amin átmegyek vajúdás közben. Lehet akármilyen jó egy szülésznő, ő is a kórházi személyzet része, és bizonyos fokú kiszolgáltatottság érzésem volt vele is.

Nem volt tehát kérdés számomra, hogy dúlát fogok választani. Utóbb kiderült, ez azért is jó ötlet volt, mert a páromat is támogatni tudta abban, hogy ő hogyan segíthet nekem. Mindenkinek megvolt a maga szerepe a szülésem körül, a szülésznő CTG-zett, vizsgált, ha kellett segített, miközben a dúla masszírozott, borogatott, bíztatott. Néha, csak egy pillanatra megérintette a vállamat – de ez az érintés mindig a legjobbkor jött.

A dúlai figyelem és törődés egy nehezen megfogalmazható gondoskodás, sokszor csak egy apró mozdulat, egy-egy szó, mondat, ami azonban a szülőszobán hatalmas erőt tud adni.  A következő szülésemet is dúlás kíséréssel tervezem, és remélem, hogy olyan háborítatlan és szép élmény lesz mint a második.

N. Zs. – anya