“Oly távol vagy tőlem és mégis közel…”

Kisbabátok lesz? De jó! És van már dúlád?“ – kérdezte egy nap a kolléganőm.

„Mi az a dúla?“- kérdeztem vissza én.

Valahogy így kezdődött az egész. Mindez Németországban, Frankfurtban, a cég kávézójában történt, olyan 12 hetes lehettem… Ezután kolléganőm elmesélte, hogy ők Emőkével szülték meg első gyermeküket és a másodiknál – mikor ők is már kint éltek Frankfurtban – Emőkét hamarabb értesítették a terhességről, mint a saját családjukat. Olyan lelkesen beszélt erről az egészről, hogy abban maradtunk, átküldi Emőke elérhetőségeit.

Ezután persze, hogy “Google barátunkhoz” fordultam, hogy kicsit utána olvassak, ki az a dúla, és mit is csinál Emőke. Az elején bizonytalan voltam, hogy kell-e nekem ez az egész. Nem szólva arról, hogy előbb utána kellett járnom, hogy történik Németországban a szülés, szülésfelkészítés stb. Arról volt fogalmam, hogy otthon, Magyarosrszágon hogy megy. De egy idegen országban fogalmam sem volt erről.

Itt, Németországban például nem lehet a szüléshez orvost és szülésnőt választani. Amit tehetsz, hogy kórházat választasz vagy „születésházat” (Geburtshaus), ahol világra szeretnéd hozni a gyermeket. Annál az orvosnál és szülésznőnél szülsz, aki éppen ügyeletben van. A kórházak bizonyos időközönként tartanak tájékoztató esteket, ahol bemutatkoznak és kérdéseket lehet feltenni nekik.

Szóval teltek a hetek és mégis csak izgatni kezdte a fantáziámat a dolog. Aztán írtam Emőkének egy megkereső levelet. Nem tudtam, hogy mire számítsak, még mindig nem volt tiszta számomra, hogyan is tudna ő nekem segíteni 1200 km távolságból, de a kolléganőmben bíztam, tudtam hogy ő csak jót ajánl nekem.

Aztán elindult a dolog, felvettük a kapcsolatot, Emőke nagyon kedves levelet írt és egy javaslatokat is tett, hogy milyen témákról tudunk beszélgetni skypeon keresztül. Az első beszélgetés nagyon jó volt, még mindig nem tudtam igazán kell-e ez nekem, de úgy döntöttem, vágjunk bele. Akkor még nem is tudtam, mennyire jól döntöttem.

Hetente megbeszélt időpontban beszélgettünk és szépen lassan készített fel Emőke a szülésre. Ahogy várandósságom előre haladt, egyre több és újabb kérdések merültek fel bennem, amit senki mással nem tudtam itt kint megbeszélni. Bár volt egy tervünk a beszélgetésekhez, ez teljesen kötetlen volt, mindig arról beszéltünk, ami engem éppen a leginkább foglalkoztatott. Hamar kialakult egy bizalomteljes kapcsolat Emőkével. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Örültem mindig annak az 1-1,5 órának, amit vele beszélgettem.

A témák nagyon változatosak voltak, onnan kezdve, hogy milyen szakaszai vannak a szülésnek, hogyan válasszak kórházat/születésházat, hogyan reagálnak a férfiak és miért bizonyos helyzetekben, egészen olyan témákig mint szex a terhesség alatt. Nem is tudom felsorolni, mi mindenről beszélgettünk. De mindez segített nekem megérteni a bennem lévő folyamatokat, a páromban zajló események egy részét, segített felkészülni magára a szülésre és az az utáni első időszakra.

Sőt, kétszer még párommal együtt is beszélgettünk Emőkével, úgy, hogy én fordítottam közben.

Nagyon örültem, mikor Budapesten személyesen is találkoztunk és beszélgettünk. Emőke személyesen is az a sugárzó, pozitiv személyiség, akit skypon keresztül megismertem. Azt hiszem, akkor pont a szüléssel kapcsolatos félelmeimről és az ezzel összefüggésben anyukám szülésélményéről beszélgettünk, ami a félelmeimnek az eredete lehet. Ekkor már csak 2 hónap volt vissza a kiirt időpontig.

Ebben az időszakban fogalmazódott meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha Emőke itt lenne velem a szülés alatt és végigkísérne ezen az úton. Mivel tudtam, hogy nem fogom ismerni sem az orvost, sem a szülésnőt, úgy éreztem, nagyon megnyugtató lenne, ha valaki velem lenne, aki ismer, akivel egy bizalmi kapcsolatom van, és nem utolsó sorban magyarul beszél.

Elkezdünk, arról beszélgetni párommal is és Emőkével is, hogy lehetne azt megoldani, hogy ő is kint legyen a szülésnél. Érdeklődtünk szállás után, repülőjegy stb. Mivel nem tudtuk pontosan, hogy mikor jön majd a pici, ezért ez nehezítette a tervezést. Emőkének egy másik anyukája is volt, aki ugyanarra az időpontra volt kiírva. Úgyhogy úgy döntöttünk Emőkével, hogy rábízzuk magunkat a sorsra. Ha a másik anyuka előbb világra hozza gyermekét, akkor azután ő felszáll a vonatra, és jön ki hozzám. Ebben maradtunk.

A kórházban is szóltam előre, hogy valószínű egy dúla is jön velem. Azt mondták nem jellemző ez itt, viszont nagyon örülnek neki és pozitívan álltak hozzá.

Aztán, amilyen a sors, egy héttel a kiirt időpont előtt egy holdteltés éjszakán a kis Leopold úgy döntött, elindul az úton. Bár Emőke nem volt velünk, emlékeztem azokra a dolgokra, amiről beszéltünk. Például, hogy maradjunk minél tovább otthon nyugalomban, együnk még stb. A szülésre nem lehet felkészülni azt mondják, de mégis nagyon megnyugtatott a sok információ és biztonságban éreztem magam. Próbáltam  aszerint cselekedni, ahogy megbeszéltük. Aztán reggel, mikor bementünk a kórházba felhívtam Emőkét. Ő épp a másik anyukánál volt, neki is pont egy héttel előbb – ki tudja, talán a telihold miatt –  szintén beindult a szülés. Emőke így két szülést kísért, egyet a távolból.

Ahogy haladt a szülés folyamata, még mindig fülembe csengtek Emőke szavai, de ekkor már nem tudtam kapcsolatot tartani vele sajnos. Úgy éreztem viszont, nagyon jó lenne, ha itt lenne velem. A szülésznők – egyet kivéve – kedvesek voltak és mindent megpróbáltak, de hiányzott az a bizalmi kapcsolat, ami Emőkével már kialakult.

A kis Leopold végül persze így is világra jött, egészséges és nagyon édes. Emőkével azután is tartottuk a kapcsolatot, átbeszéltük a szülésélményemet és tudom, ha kérdésem van, bármikor fordulhatok hozzá.

Minden külföldi honfitársamnak csak ajánlani tudom Emőkét, legyen akár csak a felkészítésről szó, vagy valóban, ha sikerül megszervezni, hogy Emőke ott is legyen a szülésnél.  Úgy gondolom, hogy az akkora biztonságot ad egy idegen környezetben, ami megkönnyítheti ezt a csodálatos, de sokszor nehéz folyamatot.

Köszönöm Emőke ezúton is a segítséged! Én minden otthoni és külföldön élő várandós barátnőmnek tovább ajánlottam Emőkét és fogom is a jövőben. És nagyon remélem, hogy minél több kismama ismeri meg, mit csinálnak a dúlák és veszi igénybe a szolgáltatásaikat.

Ez egy gyönyörű hivatás.