Szülni a szülőföldön – a szardíniai élménybeszámoló

szardinia-szandraA férjem osztrák állampolgár, és van egy panziónk Szardínián. Első látásra beleszerettünk a szigetbe, és elhatároztuk, hogy ott fogunk letelepedni, családot alapítani.

Mikor kiderült, hogy babát várok, gyors fejszámolás után rájöttünk, hogy a pici pont a „főszezonba” érkezik, és mivel a férjem mindenképpen velem akart lenni a nagy napon, szóba se jöhetett, hogy hazajövök szülni.

Volt bennem viszont egy csomó félelem és kérdés, ezért elkezdtem kutakodni a neten. Így találtam rá Békés Emőke, dúlára. E-mailt írtam, aztán skypoltunk. Az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt nekem, ezért kértem utazzon ki hozzánk, és legyen a szülés közben mellettem. Sajnos volt már egy kismamája az én időpontomra, ezért nem tudta a szülés kísérését vállalni, és bár mindent elkövetett, hogy emiatt találjon maga helyett valakit, aki a felkészülésben segít, úgy éreztem ő kell, senki más.

Az első skype-on zajló beszélgetésünk végére mindketten úgy éreztük, hogy annyi kérdés, érzés vár kimondásra, hogy sokkal jobb lenne, ha személyesen is találkozhatnánk. „Tudom, hogy a szülés alatt nem lehetsz itt, de eljönnél Szardíniára hozzánk, hogy felkészíts a szülésre engem és a páromat?”- kérdeztem tőle.

Az események felpörögtek, postafordultával érkezett a repülőjegy, és pár nap múlva már a fehérhomokos tengerparton beszélgettünk az anyává válásról, vajúdásról, szoptatásról. Azt hiszem, egészen különleges élmény volt ez a néhány nap mindkettőnknek. Emőke hozott könyveket, DVD-ket is, próbálta pár nap alatt átadni minden tudását.

Könnyek között búcsúztunk egymástól és megbeszéltük, hogy még a szülés előtt feltétlenül elmegyünk megnézni azt a kórházat, ahol szülni fogok, hogy megismerjem az itteni lehetőségeket.

Így is történt. Sajnos semmi sem olyan volt a valóságban, ahogy elképzeltem. Bár a kórház gyönyörű volt, a szülészet a számomra személytelen, „konzervatív” vonalat képviselte. Nem volt lehetőség alternatív technikák alkalmazására, dúla jelenlétét nem engedték, vagyis pont azokat a körülményeket zárták ki, amelyek számomra a biztonságérzetet nyújtották. Leültem a párommal, és megbeszéltük, hogy ez életünk legmeghatározóbb eseménye, és ha Szardínián nem lehet úgy szülni, ahogy én szeretnék, akkor rugalmasnak kell lennünk. Ezért jegyet foglaltunk a legközelebbi budapesti járatra.

Emőke nagyon támogató volt ebben is, hiszen a tapasztalatai szerint nagyon sokat jelenthet a szülő nőnek, ha az anyává válás óráiban az anyanyelvén szólnak hozzá.

Hazarepültem hát, szülni a szülőföldemre.

Szandra S. – Szardínia