Békés Emőke…Már a Neve megfogott…Tudtam, ő lesz az!
Mása a nevem. Cipruson élek a kislányommal, és a férjemmel. Mikor arról kezdtünk el beszélgetni a férjemmel, hogy most már idehívnánk magunkhoz a kisbabánkat, én már akkor tudtam, hogy a férjemen kívül szeretném, ha lenne dúlánk, aki végigkísér ezen az úton minket.
Így elkezdtem olvasgatni az interneten, ki is az a dúla és mit csinál. Rátaláltam a Békés Dúlakörre, melynek Békés Emőke a vezetője. Nem kerestem tovább. Azonnal írtam neki egy bemutatkozó levelet Ciprusról, amelyben leírtam, hogy megyek Magyarországra és szeretnék Vele találkozni. Azonnal válaszolt.
2014 novemberében találkoztunk nála. Mi még csak neki sem álltunk akkor még a kis projektünknek a férjemmel, de én már szerettem volna megismerni őt, a dúlámat…
Ahogy beléptem és megpillantottam őt, melegséget éreztem azonnal. Olyan természetes volt minden, a viselkedése és a kisugárzása. Közvetlen és figyelmes, gondoskodó és laza, humoros és rugalmas, ez volt az, ami nekem kellett! Nagyon megfogott a stílusa, a nagy tudása, a tapasztalata, a beszéde, a hangja, az egész lénye, a végtelen szeretete a hivatása iránt, az emberek elfogadása. Azt éreztem, hogy 1000 éve ismerjük egymást, és ha éjjel-nappal beszélgetnék Emőkével, akkor sem fogynánk ki a témákból! Ez később így is történt, de erről később…
Abban maradtunk, hogy ha már áldott állapotban leszek, újra összefutunk.
2014. december 6-án megfogant a mi kis Csodánk!
2015 márciusában hazarepültünk, immár a férjemmel és a pocaklakómmal együtt. Szerettem volna, ha találkoznak ők is. Én akkor már úgy mentem, mint aki hazaérkezik. Ismét nagyon jól telt a találkozó, sokat nevettünk, és még jobban megerősödtem abban, hogy a helyünkön vagyunk.
Akkoriban úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Magyarországra, és otthon szülünk Emőkével. Mindent nagyjából le is beszéltünk. Majd eltelt pár hét, visszarepültünk Ciprusra, még egyszer átgondolva, és a belső hangomra hallgatva úgy éreztem, maradnunk kell! Cipruson szülök! Na de, Emőke…???
Emőkével közöltem ezt a hírt. Skypeon és e-mailekben tartottuk a kapcsolatot. Teljesen megértett, elfogadta a döntésemet. Ahogy addigra tőle ezt megszoktam, ebben is támogatott, mint ahogy minden másban. De akkor hogyan oldjuk ezt meg? “Mert én AKAROM, hogy itt legyél velünk a NAGY NAPUNKON!”- mondtam Neki.
Nem tudtuk, ezt hogyan fogjuk kivitelezni, de a tettvágy, az akaratunk olyan erős volt, hogy elhatároztuk: megvalósítjuk!
Emőke közelebb állt már addigra hozzám, mint egy családtag, vagy rokon. Személyének köszönhetően, teljesen meg tudtam neki nyílni, nem volt tabu, és nem volt semmilyen titok! Ő volt az az ember, akit választottam férjemen kívül, életem legnagyobb napjához, hogy ott legyen velem, velünk, és fogja a másik kezemet, bíztasson, ha elakadnánk…De előtte…
2015. júniusában összehoztuk együtt, és kilátogatott hozzánk Ciprusra egy hétre!
Életem egyik legmeghatározóbb és legintenzívebb hete volt, ami az önismereti munkámat illeti. Keményen dolgoztunk Emőkével, mindennap reggeltől estig. Ezt igényeltem, erre volt szükségem, nagy szükségem… Emőke partner volt végig ebben is. Nagyon alkalmazkodó, és könnyű vele jól kijönni, mindent megbeszélni. Egyenes, korrekt ember. Szinte szünet nélkül velem foglalkozott csak, teljesen odafigyelve és odaadva magát nekem, közben nagyon figyelmes és törődő volt végig. Hozott vizet, gyümölcsöt. Persze pihiztünk is a tengerparton ücsörögve, vacsiztunk és fotózkodtunk, szuper csodás élmény volt, hogy itt volt velem, nekem. Köszönöm!
Mit adott még? Ennél is többet…
Szavakba sem tudom önteni, mennyit adott nekem ő! Mennyi erőt, szeretetet, támogatást, bíztatást, és mennyire kellett nekem ez az egész az anyához váláshoz!
Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült Emőke hozzájárulásával megértenem, hogy anyává születek, hogy mi minden, és mi, miért zajlik épp bennem, min, és miért megyek épp keresztül stb… A múlt kibeszélése, rendbe tétele, a párkapcsolati szerepek tisztázása, a pár “meghalása”, az Anya és Apa megszületése, és sok más téma is feljött a 9 hónap alatt és még utána is. Olyan ő, mint egy terapeuta, de mégsem az a formális, hanem mint a legjobb barátod, a lelki társad, aki már ezer éve ismer kívül-belül, aki előtt nem kell megjátszanod magad, mert így szeret és így fogad el, ahogy vagy. Nem ítélkezik, teljesen átérzi a problémádat, együtt érez Veled mindenben, és támogat, bárhogyan is döntesz közben! Ritka egy csodálatos lény…akire én nagyon felnézek sok mindenért, amit tett az életében magáért, másokért, értünk…
Olyan volt Emőke számomra, mint egy kis kapaszkodó, mindig ott, mellettem (lélekben, gondolatban), ezt az érzésemet még a 3000 km-es távolság sem tudta megbolygatni. Tudtam, hogy van nekem, és bármikor megsimogatja a lelkem, testem, ha arra lenne szükségem. Volt is rá szükségem, mint minden kismamának lenne az életének ebben a nem túl könnyű, mégis csodás időszakában – véleményem szerint.
A 9 hónapos áldott állapotom egy boldogságos, vidám, szorongásmentes időszak volt az életemben, imádtam! Nagyon magabiztos voltam és felkészült! Ha volt is félelmem, addigra mind elszállt. Emőkének is nagy része volt ebben az egészben! Nagyon jó volt együtt “dolgozni”, megnyugtató, imádtam minden percét és örökre a szívembe zártam őt és ezt az időszakot! Köszönöm Neki!
Személyes véleményem és tapasztalatom, hogy rendkívül szüksége lenne minden kismamának egy dúlára, ha nem is mindenkinek a szülésnél, de az odáig vezető, ha egyszer- kétszer beszélgetnek, már az is rengeteget tud adni. A kismamák tele vannak félelmekkel, szoronganak, egy dúla ebben és az azutáni időszakban is rengeteget tud adni, és még annál is többet!
Emőke hazarepült. Mi tovább vártuk a Csodánk érkezését. Ellátott nagyszerű olvasmányokkal, amiket kölcsön kaptam Tőle, azokat olvasgattam, készülgettem, vártam. Skypeoltunk közben sokat, és terveztük, hogyan is legyen az egész. Ugye kiszámolni lehetetlen ezt, hogy mégis mikor érkezik a baba, és bár Emőke össze volt csomagolva, és viszonylag gyorsan ideért volna(1 nap), várnia kellett az indulással, mert Magyarországon is volt még egy szülés előtt álló kismamája. De nem csüggedtünk, mert Emőke bízott bennem, és tudta, hogy a férjemmel ügyesek leszünk, és én meg éreztem az ő jelenlétét lélekben velünk. Úgy váltunk el, ha itt kell lennie, itt lesz, ha nem, akkor úgy kellett lennie és az ő szavaival élve: “Meg fogod tudni ügyesen csinálni, nem féltelek!” Ezzel elindultam az utamon…
2015.09.07-én 19 óra alatt, háborítatlanul megszületett a Csodás Kislányunk. Nagyon szép szülésélményem volt, de azért volt, mit átbeszélgetni így is. Érdekes volt egyébként az egész, mert én orosz vagyok, a férjem magyar, mi magyarul beszélünk, ciprusi orosz volt a szülésznőm és ciprusi orvos. De amikor a babám kibújt és rám tették őt, csak annyit tudtam mondani magyarul, hogy „Szia, Kincsecském! Te vagy a legügyesebb, nagyon szeretlek!”
Magyarul váltam anyává!
Hamarosan beszélgettünk is Emőkével skypeon, aki a gyermekágy alatt is rengeteget segített távban, roppant szükségem volt rá ismét!
Azóta eltelt egy év, és folyamatosan beszélünk, tartjuk a kapcsolatot, bombázom a képekkel és mutatom a Babámat, ha skypeolunk. Ha hazautazunk, találkozunk. Teszünk róla, hogy ez a kapocs, ami köztünk kialakult, sosem szakadjon meg, sőt mi több, mi már tervezzük Emőkével a követező babánkat, ahol ő már tuti, hogy jelen lesz! Nem tudom még, hogy hol (otthonszülést tervezek) és mikor, de megszervezzük, bárhol is legyen az! Előttünk nincs akadály!
Hálával tartozom Emőkének, amiért annyit adott nekem és a kis családomnak önzetlenül és annyi szeretettel, hogy ezért örökké hálás leszek neki, és a szívemben lesz mindig! Nagyon értékes és csodás lény ő!
Köszönöm szépen, hogy vagy nekünk!
cc