Anyává válni anyanyelven

Az elmúlt években és napjainkban is nagyon sok fiatal költözik külföldre. Közelebbi vagy a hazájuktól távolabbi országokban élnek, tanulnak, dolgoznak és egyre többen ott alapítanak családot is.

A várandósság minden nő életében egy olyan érzékeny időszak, amikor nagyon sok érzés, gondolat, kérdés fogalmazódik meg a szüléssel, szülővé válással kapcsolatban.

Az a vágy, hogy ezekről az anyanyelvén beszélgethessen egy dúlával, néhány éve arra inspirált egy Szardínián élő magyar várandós nőt, hogy írjon nekem. Egyáltalán nem számított a távolság, felejthetetlen emlékké vált a közös felkészülés és az együtt töltött összes percünk. Az anya ma már Ausztriában él a családjával, de ez mit sem számít, továbbra is tartjuk a kapcsolatot, ír vagy hív, ha pl. gyermekneveléssel kapcsolatos kérdései vannak.

Aztán jött egy levél Ciprusról, majd Németországból, skype hívás Amerikából, és legutóbb Franciaországból. Teljesen mindegy, hogy a földgolyó melyik pontjáról, az első levélváltás, beszélgetés után mindig elindult egy csodaszép folyamat, egy-egy igazán különleges kapcsolat és kísérés, melynek egyik legnagyobb ajándéka a határokat nem ismerő szeretet és bizalom.

Volt, aki a várandósság végén úgy döntött, hogy itthon, a szülőföldjén szüli meg a gyermekét, és volt, aki nem tudott vagy nem akart hazajönni. De mindannyian egyetértenek abban, hogy az anyává válás időszakában nagy segítség volt számukra, hogy az anyanyelvükön tudtak beszélni az érzéseikről és kaptak információkat a pl. a várandósságról, szülésről, szoptatásról.

“Oly távol vagy tőlem és mégis közel…”

„Kisbabátok lesz? De jó! És van már dúlád?“ – kérdezte egy nap a kolléganőm. „Mi az a dúla?“- kérdeztem vissza én. Valahogy így kezdődött az egész. Mindez Németországban, Frankfurtban, a cég kávézójában történt, olyan 12 hetes lehettem… Ezután kolléganőm elmesélte, hogy ők Emőkével szülték meg első gyermeküket és a másodiknál – mikor ők is már kint […]

Szülni a szülőföldön – a szardíniai élménybeszámoló

A férjem osztrák állampolgár, és van egy panziónk Szardínián. Első látásra beleszerettünk a szigetbe, és elhatároztuk, hogy ott fogunk letelepedni, családot alapítani. Mikor kiderült, hogy babát várok, gyors fejszámolás után rájöttünk, hogy a pici pont a „főszezonba” érkezik, és mivel a férjem mindenképpen velem akart lenni a nagy napon, szóba se jöhetett, hogy hazajövök szülni.

Anyává válni Cipruson

Mása a nevem. Cipruson élek a kislányommal, és a férjemmel. Mikor arról kezdtünk el beszélgetni a férjemmel, hogy most már idehívnánk magunkhoz a kisbabánkat, én már akkor tudtam, hogy a férjemen kívül szeretném, ha lenne dúlánk, aki végigkísér ezen az úton minket.